Sebestyén Csaba is bekerült a parlamentbe: a szavazatok visszaosztása után egy újabb képviselői mandátumot kapott az RMDSZ Hargita megyében, amelyet a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke foglalhat el.
Sebestyén Csaba elmondta, hogy elsősorban a vidékfejlesztés, a mezőgazdaság terén szerzett tapasztalatokat, illetve szakmája is ez, így parlamenti képviselőként is a gazdák érdekeit kívánja szem előtt tartani.
Első sajtóközleményét elküldte tárcánknak:
Harminc nap a parlamentben!
Épp ma, január 20.-án a harmincadik napja, hogy a Bibliára és az Alkotmányra téve kezem a román parlament plénuma előtt letettem a képviselői esküt. Ettől a naptól számít az a négyéves mandátum, amelyhez a Hargita megyei jelöltlista ötödik (nem bejutó) helyéről sokak számára meglepetésként, számomra az elmúlt két évtized munkájának és nagyon sok ember bizalmának eredményeként jutottam.
A nagy bizalom nagy felelősséget is jelent, aminek a terhe alatt nem egyszerű elkezdenem az eddigi tevékenységemtől merőben eltérő munkát.
Viccesen szoktam mondogatni, hogy a lóversenyeken induló, a favoritnak számító (kontralónak, vagy outsidernek is nevezett) lovakon (hiszen egy ötödik listás hely egyáltalán nem a favoritok közé tartozik) azért nagy a felelősség, mert igen magas a nyereségszorzója. Aki rá fogadott és befut a kontraló, igen nagy nyereségre tesz szert. Kicsit én is így érzem magam, nem favorit helyről indulva, a rám fogadók (rám szavazók) nagy nyereségszorzóra, gazdag haszonra számítanak, amit viszont nem a fogadópénztár ablakánál osztanak, viszont az általam elért eredményekben mérnek majd, és ennek nem egyszerű eleget tenni.
Harminc nap, főleg a parlamenti vakáció időszakában, nem a törvényhozásban és a politikai érdekképviseletben elérhető nagy lehetőségek időszaka, főleg egy kezdő képviselőnek, aki ebben az időszakban azzal küszködik, hogy merre találja meg a Parlament épületét, vagy a “nagy házon” belül miként ismeri ki magát a folyosók, liftek, átjárók és lépcsők útvesztőjében.
Mégis, lehet, hogy éppen a nagy bizalom-nagy felelősség kényszere által ösztökélve gondoltam első 30 napi élményeimet megosztani.
Csak a rendszerezés kedvéért beszámolómat a következőképp tagoltam:
- munka a plénumban
- munka a szakbizottságban
- munka a választókörzetben
- kormányprogram (hogyan egyeztethető össze a kormányprogram az RMDSZ választási programjával)
- elképzelések, sürgősségek
Munka a Képviselőház plénumában
A képviselőházban összesen 329 választott képviselő rendelkezik mandátummal, ebből politikai pártok szerint 154 PSD (46,8%), 69 PNL (21%), USR 30 (9,1), RMDSZ 21 (6,4%), ALDE 20 (6,1%), PMP 18 (5,5%) és a nemzeti kisebbségek 17 mandátummal (5,2%).
Nem nehéz kiszámolni, hogy az RMDSZ 21 képviselőjének 21 szavazata mennyit számít a 329-ből, tehát a szavazás csak az előkészített döntések, a lobby, a meggyőző képesség eredményének intézményesítése, hitelesítése.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség épp azért, hogy a magyar kisebbség által rábízott feladatokból, a kampányban vállaltakból minél többet meg tudjon valósítani, egy “parlamenti megállapodást” kötött a PSD-ALDE koalícióval (akik a kormányt is állították), aminek az lényege, hogy az egymás törvénytervezeteit támogatják a plénumban történő szavazásoknál. Fontos az, hogy ezek közé tartoznak olyan törvények is, amelyek a kisebbségi jogokat garantálják, mint a nyelv és szimbólumok használatának a jogai, a kultúra és oktatás területén gyakorolható különleges jogosultságok.
Amint az elején írtam, általában a január hónap a parlamenti vakáció ideje, de ebben az esztendőben nem vált be, hogy a kampány fáradalmainak kipihenésére használható ez az időszak, hiszen hol a miniszterek meghallgatására, hol a kormány alakítására, hol más döntések meghozatala érdekében “csőre töltve” kell várni, hogy hetente behívnak a fővárosba.
Munka a szakbizottságban.
Minden parlamenti képviselő egy vagy két szakbizottságban vehet részt. Itt egy szűkebb, főleg a bizottság profiljának megfelelő képviselő tárgyalja meg a törvényeket, majd terjeszti a plénum elé szavazásra. Jómagam a Mezőgazdaság, Vidékfejlesztés és Erdőgazdálkodás munkacsoportban dolgozom, egy Szatmár megyei kollegámmal, Magyar Lóránddal együtt. Egyelőre fontos törvénytervezetek nem voltak napirenden, de itt is a kezdeti kapkodás, szertelenség jellemző, ami a régebben is itt dolgozó kollegák szerint változik, amint az érdemi munka elindul. A szakbizottságban mutatkozik némi mozgástér, hiszen a 25 tagú testületben a PSD-ALDE koalíciónak 11 képviselője van, ami nem elég a fele+egy többséghez. A 13 szavazathoz szükséges a 2 RMDSZ–es voks, amit jómagam a szatmári kollegával biztosíthatunk.
Munka a választókörzetben.
A Parlamenti képviselő heti 1-2 nap a szavazókörzetében tevékenykedik, ahol a szavazóval találkozhat, részt vehet eseményeken, informálhassa az általa képviselt közösséget és információt gyűjthet a körzete problémáiról, az emberek gondjairól, hogy ezek orvoslását a képviselőházban próbálja megoldani. Épp ezért első naptól próbálok mindenkivel oda-vissza működő kommunikációs csatornákat kiépíteni, a sajtót, a szakmai köröket, a gazdatársadalmat (és nemcsak) a munkámba bevonni, hiszen abból a háttér információkból élve tudok számukra hasznos lenni, amelyet tőlük kapok.
Fontos az is, hogy a képviselőiroda könnyen elérhető, a választók által megszokott hely legyen, mely barátságos és bizalomkeltő. Épp ezért abban az épületben is nyitottam irodát, ahol a székelyudvarhelyi APIA (Kifizetési Ügynökség) is működik, hiszen nincsen gazda, aki évente egyszer kétszer nem fordul meg ebben az épületben. Természetesen továbbra állandó ügyfélszolgálatot tartunk a Székelyudvarhelyen a Szentjános utca 72 szám alatti irodánkban is, és ha a városháza végre dönt, a már a múltból megszokott, RMDSZ-es képviselőirodát is működtetni fogjuk.
Sokszor a politikus szemére vetik, hogy négyévente csak egyszer fordul meg egy-egy községben vagy faluban. Én ígéretet tettem, hogy nem ezt teszem, és alig néhány nappal a beiktatás után elkezdtem a széki polgármesterek felkeresését, betartva adott szavam, hogy bejutásom esetén is visszatérek, úgy ahogy a segítségüket kértem a szavazás előtt. Kiderült, hogy volt amiért, hiszen már sürgősségi problémák is megjelentek, mint például a Vidékfejlesztési nyertes pályázataik kivitelezése körüli akadályok.
A kormányprogram és az RMDSZ választási program között nincs sok hasonlóság, de olyan ellentéteket sem fedeztem fel, amelyek a jó együttműködés, a napi párbeszéd és egy ésszerű szakmaiság mentén nem feloldhatók. A kormányprogramból az derül ki, hogy sebtében összerakott tervezet, amelyből hiányoznak a megvalósítás lehetőségei, a határidők stb.
De a számunkra fontos stratégiák és programpontok is kimaradtak, mint: a kis-és középgazdaságok, családi gazdaságok, állattenyésztés, a vidék nem agrárjellegű gazdaságára vonatkozó hivatkozások. Nem találunk utalást a birtokpolitikára vonatkozó elképzelésekre, vagy a génmódosított növények termesztésének engedélyeztetésére. A kormányprogramnak a közösségi források lehívására vonatkozó észrevételei, habár az egyszerűbben megoldható problémák közé tartozik, nem tapint rá a lényegre. Mindaddig, míg pár, a személyes felelősséget nem vállaló közalkalmazott kezében van a néhány tízmilliárdnyi euro sorsa, majdnem teljesen felesleges nagyléptékű és nagyvonalú tanulmányokat, stratégiákat írni.
Sürgősségeim, elképzeléseim könnyen kiszűrhetők a fenti sorokból. Mielőbb szeretnék beilleszkedni az új közösségbe, mielőbb hasznossá szeretném tenni magam a legtöbbet megvalósítva abból, amit ígértem, és amit elvárnak tőlem azok, akik bizalommal odaküldtek.
