Szinte népmeseként hangzik Portik-Lukácsék története. Tizennégyen voltak testvérek, és a legnagyobbik, amikor tudomást szerzett a Caritas Vidékfejlesztés praktikánsprogramjáról, beiratkozott, felkészült és nyugatra ment gyakorlatra. Az ott szerzett pénzből arra áldozott, hogy testvérei is megismerhessék a nyugati gazdálkodást, így sorban lettek praktikánsok a Portik-Lukács ifjak. Antal azt mondja, a nagyobb testvérek kiverték az utat nekik, kisebbeknek, de nem csak el, hanem vissza is vezetett ösvény.
„Nagyon sokat köszönhetünk a Vidékfejlesztésnek, mert ebből tudtunk építkezni, tudtunk családot alapítani. Svájcban dolgoztam, mezőgazdaságban, két éve annyiba hagytam, vízgázszereléssel dolgozom, mellékállásom pedig a mezőgazdaság. Feketeribiszke van, hála Istennek, jó terméssel, s van piaca is. Az emberek kedvet kaptak, s remélem, lesz értelme továbbra is ezzel dolgozni, mert azért nagyon munkás. Tudom, mert rengeteget dolgozunk vele, de szeretjük csinálni. Húsz éven keresztül mezőgazdaságban, gyümölcsösben dolgoztam, nagyon szeretem. Azt is mondtam a főnökömnek, csak úgy állok be hozzá dolgozni, ha ezt mellékállásban tudom csinálni.”
Antal már csak az itthonban gondolkodik, és testvéreit is várja haza: „Még nem jött teljesen haza mindegyik testvérem, de itthon le vannak telepedve, csak vissza-vissza menegetnek. Nekem is közel tíz év kellett ahhoz, hogy eldöntsem: vége, hazajövök. Az ösvény ki van verve, haza kell jönni, mert az élet nagyon rövid. Eddig azért éltem, hogy legyen tető a családom feje fölött, ettől arrafelé éldegélni akarok, s élvezni a gyermekek növekedését.”
Három gyermeke van a remetei gazdának, felesége, Zita csíki leány, gazdálkodó szülőktől való. Három gyermeke, Cecília (8 éves), Csongor (6 éves) és Tamás (1 hónapos) mellett tanul: Magyarországon vidékfejlesztés-agrármérnökit, itthon a Babes-Bolyai Tudományegyetemen turizmus mesteri képzést végez, és férjével vezeti a „kis” gazdaságot, ötven tyúkkal, bárányokkal és a ribiszkéssel együtt. „Vannak nagy tervek. Az ember kell tervezzen minden nap, én azt mondom, hogy legyen értelme este lefeküdni, reggel felkelni. Én a turizmust és vidékfejlesztést szeretném hasznosítani, akár agrárpanzióként, akár gyerekeknek állatsimogatóként, mert igen, már itt is igény van erre, mert már itt is lilára festik a tehenet” – mondja Zita, és a tervei között ott vannak további gyerekek is – ha Isten is úgy akarja: „Hogy mekkora családot terveznek? Ezt a Jóistenre bízzuk. Mi úgy tartjuk, hogy az ő kegyelme a gyermek. Azt szoktuk mondani, ha kiválasztva vagyunk, és jön a következő kicsi, a kórházban nem fogjuk hagyni, ő is a családunk tagja lesz.”
Portik-Lukács Tamás 2021. július 22-én született, Csíkszeredában. gyergyóremetén, Borvíz utca 127B házszám alatt laknak. Örömmel fogadta a család az agrárminisztérium vándorbölcsőjét. A Portik-Lukács házaspár egy a névtelenek közül, akiknek céljai mégis plakátra valók: „Mindent megteszünk, hogy a gyermekeink is szeressenek dolgozni, szeressenek tanulni és szeressenek szeretni. És akkor jó élet lesz.”
