Kiss Ferenc Attila falugazdász kezdeményezésére Mezőteremben, ezen belül is Tar Miklósék csodálatos fekvésű levendulás kertjében találkoztak a térségbeli levendulatermesztők.

A levendula termesztéséről és feldolgozásáról szóló szakmai találkozót szervezett az illatos, sokoldalú gyógyhatású növény termelőinek május 26-án, a Szatmár megyei Mezőteremen Kiss Ferenc Attila, a Partiumi Falugazdász Hálózat Nagykároly térségi falugazdásza.

A találkozó a kapcsolatépítés és a szakmai diskurzus mellett egy rögtönzött továbbképzéssel is felért: a levendula feldolgozásáról és illóolaj-készítési technológiáiról ugyanis Mohos Péter, Magyarország legnagyobb bérpárló üzeme, a Mohos Gyógynövény Lepárló tulajdonosa tartott előadást.
A szakember a meghatározó levendula fajták mellett a lepárlási technológiákról, továbbá az illóolajok piacán uralkodó tendenciákról is részletesen tájékoztatta az érdeklődőket.
A kötetlen, jó hangulatú szakmai diskurzusnak – a témához illően – a mezőteremi tó partján kialakított, mintegy 10 áras Tar levendulakert biztosított csodálatos helyszínt.

A közgazdász végzettségű Mohos Péter – a Mohos Gyógynövény Lepárló megálmodója, tulajdonosa – régi álmát váltotta valóra azzal, hogy családi vállalkozásuk mellékágaként belevágott a levendula és a hozzá hasonló, orvosi vagy kozmetikai célokra felhasználható illóolajokat és különleges illatanyagokat tartalmazó növények feldolgozásába. Bio tanúsítvánnyal rendelkező lepárló üzemükben – amely a levendula és egyéb gyógynövénytermelők rendelkezésére állva Magyarország egyik legjelentősebb kapacitású bérpárlójaként működik – a nyári szezonban három üstben és napi három órás ciklusokban egyidejűleg nagyságrendileg 900 kilogramm levendula lepárlását képesek megoldani. Az üzemben egy nap alatt maximum három ciklust vállalnak, ami a három, egyenként 2,5 köbméteres űrméretű lepárló üsttel napi szinten több mint 2 tonnányi levendula feldolgozására elégséges. Ez naponta egy hektár levendulás termésének felel meg.


















Az, hogy az üstökbe préselhető, és három órán keresztül 170 fokos gőzfürdőben párolódó levendula a ciklus végén hány liter illóolajat „ereszt”, nagyon sok mindentől függ: az 1-1,5 litertől 4-4,5 literig terjedő hozamot ugyanis a termesztett levendula fajtájától, a betakarítás naptári időzítésének és napszakának megválasztásán át a növény szállításáig rengeteg tényező befolyásolja – hangsúlyozta a szakember.

Ezzel kapcsolatban a levendulások néhány téves szokására is felhívta a figyelmet: ide sorolta a növény korai, idő előtti betakarítását. Mohos Péter szerint olajkinyerés szempontjából korainak számít a viráguk teljében lévő növények betakarítása is: a levendula ugyanis – leegyszerűsítve – akkor éri el olajtartalma csúcsát, mikor a méhek jól láthatóan elvesztik iránta az érdeklődésüket. A betakarítás optimális időszaka térségenként változik, de nagyságrendileg július közepére tehető. A növény olajtartalmának növekedését amúgy tapintással, a növény morzsálásával is megállapíthatják a termelők: ezzel a módszerrel akár napról napra követni lehet a változást – tette hozzá a Mohos Gyógynövény Lepárló tulajdonosa.

A levendulát kisterületen termesztő gazdáknak jó tanácsként hozzátette: a kinyerhető illóolaj mennyiségét az is kedvezően befolyásolja, ha a kényelmesebb hajnali vagy esti órák helyett a verőfényes napsütésre, lehetőleg a déli legnagyobb hőség idejére időzítik a betakarítást, a lepárlóba pedig lehetőleg még aznap eljuttatják a termést. A levendula nagyobb távolságokra való szállítására csak hűvös, zárt rakterű jármű alkalmas, de ajánlott kerülni a növények túlzott tömörítését is. Mohos Péter olyan esetekről is beszámolt, amikor a kamionba préselt, napon utaztatott levendula már a raktérben befülledt és megpárolódott: a lepárlóba küldött értékes szállítmány gyakorlatilag már a raktérben a kicsapódott olajban tocsogott. Az illóolaj-veszteség akkora volt, hogy párlási folyamatot értelmetlen volt elindítani, a Győrhöz közeli, rábapatonai telephelyük környéke viszont levendula-illatban úszott.

Az olaj mennyiségét és minőségét az ültetett levendula fajtája is nagyban befolyásolja: a helyes fajtaválasztás attól függ, hogy a lepárlás során keletkező illóolajat orvosi vagy kozmetikai célokra kívánják értékesíteni a termelők. E tekintetben tehát a termelőknek már a telepítést megelőzően meg kell hozniuk a döntést. Orvosi célokra a kisebb hozamú, de tiszta illatú Lavandula Angusti Folia ágába tartozó fajták olajkivonatai keresettek: ilyen a Hydcote Blue vagy a Munstead.

A szépségipar ezzel szemben inkább az olcsóbb és jellegzetesen kámfor beütésű, de nagyobb olajhozamú Lavandula Intermedis ághoz tartozó fajtákat részesíti előnyben, melyek közül Mohos Péter a Grossot említette. A választás azért sem mindegy, mert az Angusti Folia és az Intermedis családba tartozó fajták olajhozama között akár kétszeres különbség is lehet, ellenben az orvosi levendula párlata jóval többe kerül.
Meglepő volt hallani, hogy a híres nyugat-európai – francia, olasz, spanyol – levendula-termesztők helyett az európai levendula piacot a bolgár termelők dominálják, akiket a görög levendulások követnek.

Domján Levente