A határon túli magyar régiók közül elsőként Kárpátalját érte az a megtiszteltetés, hogy megrendezhette a Kárpát-medencei búzaösszeöntő ünnepséget. A Beregszász melletti Mezőgecsén egy nagy hordóba öntöttek egy-egy jelképes mennyiséget a magyarországi megyékből és településekről, valamint a Partiumból, Erdélyből, Felvidékről, Muravidékről, Vajdaságból, Baranya-háromszögből, valamint Kárpátaljáról adományozott kenyérgabonából. A 2010-ben Pécsről indult Magyarok Kenyere program a magyar nemzet összetartozását szimbolizálja és egyre jelentősebb annak karitatív szerepe is, Kárpátalján az állam által nem támogatott egyházi líceumokat és gyermekotthonokat látják el egész évre elegendő liszttel.
Mester András, Mezőgecse polgármestere, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) önkormányzati titkára nyitotta meg a rendezvényt hangsúlyozva, hogy ha mindenki hozzátesz a közöshöz legalább egy marék búzát, az hatalmas heggyé tud nőni a végén, és nagyon sok rászorulónak nyújthat ezáltal érdemi segítséget. A polgármester felhívta a figyelmet a rendezvénynek helyet adó terület körül álló sok új traktorra, amelyek tulajdonosai olyan kárpátaljai gazdák, akiknek nem lett volna esélyük a magyar állam támogatása nélkül új mezőgazdasági gépek megvásárlására.
Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke az esemény szimbolikus jelentőségét hangsúlyozta: „A Kárpát-medence minden tájáról összekeveredő kis búzaszemek, mint kis lélekmagvak egyesülnek, és egy oszthatatlan egységet képeznek. Úgy, ahogy a magyar lélek egységes volt, egységes ma is, és ha azt akarjuk, hogy magyar nemzetünk megmaradjon és tovább éljen, akkor egységesnek is kell maradnia. Mi Pál apostollal valljuk: "Ha szent a búza zsengéje, szent lesz a kenyér is...” – fűzte hozzá.
Őrhidi László, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány elnöke, a kárpátaljai gyűjtés főszervezője bejelentette, hogy idén a tavalyi rekordot is felülmúlva 1400 kárpátaljai gazda 103 tonna kenyérgabonával járult hozzá a program sikeréhez. Elmondta, hogy a Magyarok Kenyerének dagasztásához a Fehér- és a Fekete-Tisza forrásából hozták a vizet, az erdélyi Parajdról adták a sót, illetve a Muravidékről a kovászt. A főszervező elmondta, hogy a megmaradt búzát eljuttatják azokhoz az államilag nem támogatott gyermek- és karitatív intézményekhez, ahol erre szükség van.
Nagy megtiszteltetés Kárpátalja számára, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok által adományozott búzát Mezőgecsén öntik össze, mondta Virág László, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnöke, aki kijelentette: „Az, hogy a nemzetben ekkora közös akarat van a megmaradásra és együttmaradásra, komoly távlatokat nyit meg a határon túli magyarság és az anyaország együttélése terén.”
Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke kiemelte: „Amikor a kovász a lisztből kenyeret készít, az valami olyasmi, mint amikor mi összejövünk, és emberekből nemzetet csinálunk. Az a lélek, ami itt van közöttünk, az jelenti azt, ami ennek a programnak a veleje, az igazi értelme.” A NAK elnöke elmondta, hogy az első években 10-20 tonna búza gyűlt össze, s 2013-ban, amikor a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara teljes mellszélességgel a program mögé állt, rögtön 100 tonna, majd 220, 440, 515 és mostanra már stabilan 600 tonna felett vannak, ráadásul ez a mennyiség továbbra is folyamatosan emelkedik. Hangsúlyozta, hogy ez nem egy gyűjtési verseny, de mégis fontos, hogy érdemben tudjanak segíteni. Ugyanakkor sokkal fontosabb, hogy hány gazda vesz részt a programban, hányan érzik annak szükségességét, hogy adjanak a magukéból.
Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (MAGOSZ) elnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az idei összmagyar búzaösszeöntés helyszínéül azért választották Kárpátalját, mert jelenleg a kárpátaljai magyarok, s köztük a gazdák szenvednek leginkább szükséget. „Azt szeretnénk, hogy a kárpátaljai magyar gazdák érezzék a Kárpát-medencei gazdatársaik összefogásának az erejét, kell, hogy érezzék, nincsenek egyedül, összefogásukkal mögöttük állnak az anyaországi és külhoni magyar gazdák.” A politikus emlékeztetett arra, hogy a 15 millió búzaszem a 15 millió magyart jelképezi, s ennek a sokszorosítása esélyt teremt számunkra, hogy a hitből fakadó erőnk által képesek legyünk gazdaságilag is segíteni egymást. Elmondta, hogy a mezőgecsei búzaösszeöntés ünnepén képviseltetik magukat a Partiumból, Erdélyből, a Felvidékről, a Muraközből, a Vajdaságból és számos magyarországi megyéből érkezett gazdák, akik jelenlétükkel is az együvé tartozás érzését erősítik.
A MAGOSZ elnöke bejelentette, hogy a nemrég tisztázatlan körülmények között leégett nagydobronyi református roma imaház és óvoda újjáépítéséhez szeretnének anyagilag is hozzájárulni, a szövetség már át is utalt 100 ezer forintot a gyermekintézménynek, és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával (NAK) közösen országos gyűjtést szervezek a károsultak megsegítésére.
Az ünnepi beszédeket követően Schreiner Sándor klarinét- és tárogatóművész játszott magyar dallamokat, majd a mezőgecsei kultúrház hagyományőrzői léptek színpadra. A magyarországi megyék és a határon túli régiók által felajánlott búzából egy jelképes kis zsáknyi mennyiség szekéren érkezett a színpad előtt felállított nagyméretű dézsához, amelybe egymás után mind összeöntötték, majd a jelen lévő kárpátaljai adományozó gazdák mindannyian beöntöttek még egy kevéske búzát a dézsába. A megható ünnepség alatt a Sodró együttes játszott, végül az összeöntött búzából egy kevéskét előre elkészített kis zsákocskákban mindenki hazavihetett emlékbe. A felajánlott sok-sok zsák búzát pedig elszállították a kárpátaljai gyermekotthonokba és líceumokba a helyszínről.
Már hagyomány, hogy Takár Károly aknaszlatinai nyugalmazott sóbányász kerékpáron hoz a nemzet kenyeréhez egy kis zsáknyi szlatinai sót is, amelyet ezúttal unokájával helyeztek az ünnepség végén a Kárpát-medence legkülönbözőbb részén termett búzával megtöltött dézsa tetejére.
