Az elmúlt időszakban egyre gyakrabban kerül szóba a szőlő egyik legsúlyosabb betegsége, a szőlő aranyszínű sárgasága (fitoplazma). A probléma ma már nem csupán egy-egy borvidék gondja, hanem egyre inkább országos jelentőségű növényegészségügyi kérdéssé válik. A Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Vizsgáló Intézet (ÚKSÚP) adatai szerint Szlovákiában jelenleg már kilenc járásban van érvényben karanténintézkedés a betegség miatt. A láthatatlan kór terjesztője, az amerikai kabóca felszaporodása csak összehangolt fellépéssel lassítható, ezért kulcsfontosságú a szőlősgazdák, a települések vezetői és a szakmai szervezetek együttműködése.

A betegség azért különösen veszélyes, mert nem gyógyítható. A kórokozó egy fitoplazma, amely a növény háncsszövetében él és szaporodik, ezért a hagyományos növényvédő szerek közvetlenül nem képesek elpusztítani. Emiatt a védekezés alapja a fertőzés forrásának (amerikai kabóca populáció) gyérítése és a terjedés megakadályozása.

A betegség jelentősége

A szőlő aranyszínű sárgasága az Európai Unióban karantén károsító. A fertőzés az emberre nem veszélyes, és a borkészítés során a borba sem kerül be. A probléma elsősorban termesztési és gazdasági jellegű: a fertőzött tőkék fokozatosan leromlanak, termésük csökken, majd néhány év alatt elpusztulhatnak.

A betegség jelenléte egy ültetvényben hosszabb távon az egész környék szőlőtermesztését veszélyeztetheti.

Hogyan terjed a fertőzés

A fitoplazma két fő módon terjedhet:

●     fertőzött szaporítóanyaggal,

●     fertőzött tőkéről egészséges tőkére a kabóca táplálkozása során.

A tünetek felismerése

A betegség korai felismerése nem mindig egyszerű, mivel a tünetek gyakran összetéveszthetők más stresszhatásokkal vagy tápanyaghiánnyal.

A leggyakoribb tünetek közé tartozik:

●     a levelek sárgulása vagy vörösödése,

●     a levelek fonák irányába történő bepöndörödése,

●     a hajtások elégtelen beérése,

●     a fürtök fejlődésének visszamaradása.

Sok termelő a 2025-ös évben a levelek sárgulását a száraz időjárásnak tulajdonította. Gyakran csak akkor merült fel a fitoplazma gyanúja, amikor a levelek lefelé fordulása és a nem beérett vesszők is megjelentek. A betegség jelenléte azonban kizárólag laboratóriumi vizsgálattal igazolható.

A tél hatása a kabócaállományra

Az idei tél több időszakban is tartós fagyokat hozott, ami sok termelőben felvetette a kérdést, hogy ez mennyiben csökkentheti az amerikai szőlőkabóca állományát. A szakmai tapasztalatok szerint azonban a hideg telek hatása általában korlátozott, mivel a kártevő tojás alakban telel át a szőlő 2-3 éves vesszőiben, ahol viszonylag jól védett a környezeti hatásoktól. A tartós fagyok ugyan okozhatnak bizonyos mértékű természetes pusztulást, de önmagukban nem képesek jelentősen visszaszorítani a populációt, ezért a kabóca elleni megfigyelés és a vegetációs időszakban végzett védekezés továbbra is elengedhetetlen.

A fertőzött tőkék felszámolása

A védekezés egyik legfontosabb eleme a fertőzött tőkék mielőbbi eltávolítása. A fertőzött növények folyamatos fertőzési forrást jelentenek a környező ültetvények számára.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fertőzött tőkéket tövestől ki kell vágni, majd a lehető legrövidebb időn belül meg kell semmisíteni, leggyakrabban elégetéssel. Amennyiben ez nem történik meg időben, a fertőzés könnyen tovább terjedhet a környező ültetvényekre.

Metszés és nyesedékkezelés – az első növényvédelmi lépés

Fontos tisztázandó dolog, hogy a betegség metszőollóval, vagy más eszközzel nem terjeszthető!

Kisebb ültetvényekben különösen ajánlott:

●     a metszési nyesedék kihordása az ültetvényből,

●     annak mielőbbi megsemmisítése.









A vektor elleni védekezés

Mivel maga a fitoplazma ellen nincs közvetlen vegyszeres védekezési lehetőség, a növényvédelmi beavatkozások az amerikai szőlőkabóca ellen irányulnak.

A hatékony védekezéshez szükséges:

●     a kabócalárvák rendszeres megfigyelése a levelek fonákán,

●     jól időzített, összehangolt permetezés

●     az imágók monitorozása sárga ragacslapokkal,

●     a rovar életciklusának ismerete.

A lárvák rendszerint késő tavasszal jelennek meg, míg a kifejlett egyedek nyár közepétől figyelhetők meg nagyobb számban. A növényvédelmi kezelések hatékonysága nagymértékben függ a megfelelő időzítéstől.

A kezeléseket elsősorban a lárvastádium idején célszerű elvégezni, amikor a rovar még kevésbé mozgékony és érzékenyebb a növényvédő szerekre. Ez általában késő tavasszal válik időszerűvé, ezért a rajzás és a lárvák megjelenésének folyamatos megfigyelése elengedhetetlen.

A gyakorlatban azonban a sikeres védekezés nemcsak az egyes gazdák feladata. Fontos szerep jut a községeknek és a hegyközségeknek is, hiszen az összehangolt permetezések jelentősen növelhetik a védekezés hatékonyságát. Ide tartozik a megfelelő időpontok kommunikálása, a gazdák értesítése, valamint a közös növényvédelmi stratégia kialakítása. Bár az állam részéről már többször elhangzott, hogy a védekezés koordinációját erősíteni kell, a gyakorlatban eddig főként ígéretek hangzottak el, ezért a termelőknek nagy valószínűséggel ebben is elsősorban saját szervezésükre és együttműködésükre kell támaszkodniuk.

A megfelelő hatóanyagú növényvédő szerek listáját az ÚKSÚP már közzétette, azonban különösen a kisebb gazdálkodók számára további gyakorlati tájékoztatásra van szükség. Nemcsak a megfelelő készítmény kiválasztása fontos, hanem az is, hogy a kezelések során különböző hatóanyagcsoportok kerüljenek alkalmazásra. A rezisztencia kialakulásának megelőzése érdekében ugyanis ajánlott a hatóanyagok váltása vagy kombinálása, ami szakszerű tervezést igényel

 

A védekezés terhei egyenlőre a gazdákra hárulnak

Az állami szerepvállalás kérdése ugyanakkor továbbra is sok bizonytalanságot hagy maga után. A 2025-ös évhez hasonlóan a 2026-os év eleje is elsősorban hivatalos irányelvek és szakmai ajánlások kiadásával indult, miközben a betegség visszaszorítását segítő konkrét intézkedések egyelőre nem jelentek meg.

A jelenlegi információk szerint a 2026-os költségvetésben sem szerepel külön kártérítési vagy kompenzációs program a fertőzött tőkék felszámolására, és az elhanyagolt szőlőterületek rendezésére sincs még működő megoldás. Pedig éppen ezek a gondozatlan parcellák jelentik az egyik legnagyobb fertőzési kockázatot, mivel bennük a kabóca és a fertőzés akadálytalanul fennmaradhat. A területek megtisztítása jelenleg szinte kizárólag a gazdák és földtulajdonosok vállán nyugszik, ami komoly anyagi terhet jelent.                          Ha egy erősen benőtt, elhagyott ültetvény felszámolását szolgáltatóval kell elvégeztetni, annak költsége akár hektáronként a tízezer eurót is elérheti. Így a gyakorlatban sok esetben a termelők maradnak egyedül ezzel a jelentős gazdasági és növényegészségügyi problémával.

Márciusi teendők a fitoplazma terjedésének lassítására

A vegetáció indulása előtti időszak kulcsfontosságú a fertőzési nyomás csökkentésében.

A legfontosabb feladatok:

1. A fertőzött tőkék felszámolása

A korábban megjelölt fertőzött tőkéket még a vegetáció megindulása előtt el kell távolítani. A tőkéket tövestől kell kiszedni, majd meg kell semmisíteni. Ez a lépés jelentősen csökkentheti a szezon során kialakuló fertőzési nyomást.

2. Metszés és nyesedékkezelés

A metszési nyesedéket célszerű eltávolítani az ültetvényből és megsemmisíteni. Ezzel csökkenthető az amerikai szőlőkabóca áttelelő egyedszáma.

3. Ültetvények átvizsgálása

A metszés idején különösen fontos az ültetvények átvizsgálása. A gyanús tőkéket érdemes megjelölni (nem beérett vessző sötét-szürkés, feketés színű) és szükség esetén szakemberrel ellenőriztetni.

4. A szomszédos ültetvények helyzetének felmérése

Az összehangolt védekezés kulcsfontosságú. Egy kezeletlen vagy elhanyagolt ültetvény az egész környék fertőzési kockázatát növelheti.


A falugazdász és a települések szerepe

A szőlő aranyszínű sárgasága nem csupán egyéni növényvédelmi kérdés. A betegség kezelése térségi együttműködést igényel.

Ebben fontos szerepe van a falugazdászoknak, akik a helyi gazdák mellett a települések vezetőit is segíthetik a megfelelő tájékoztatásban. A községek számára különösen fontos:

●     a szőlőterületek alapnyilvántartásának elkészítése,

●     a tulajdonosok elérhetőségének nyilvántartása,

●     a gazdák rendszeres tájékoztatása,

●     a fertőzött tőkék felszámolásának ösztönzése,

●     az elhagyott ültetvények felmérése.

Az elhanyagolt szőlőterületek különösen nagy fertőzési kockázatot jelentenek, mivel ezekben a kabócapopuláció akadálytalanul felszaporodhat.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy egyetlen kezeletlen vagy elhanyagolt parcella is elegendő ahhoz, hogy egy teljes település szőlőtermesztését veszélyeztesse. Ezért különösen fontos a községek vezetésének, elsősorban a polgármestereknek a hozzáállása és szerepvállalása. Számos településen ugyanis nem működik hegyközség vagy borászati társulás, amely képes lenne a kisebb szőlősgazdák koordinálására és motiválására. Ilyen helyzetben a helyi önkormányzat tájékoztató és szervező szerepe válik kulcsfontosságúvá a fertőzés terjedésének visszaszorításában.

 

A következő évek kulcsfontosságúak

A szakmai tapasztalatok alapján a 2025-ös év sok helyen a fertőzés megjelenésének időszaka volt. A következő néhány év döntő jelentőségű lehet abban, hogy sikerül-e lassítani a betegség terjedését a Felvidék szőlőtermő területein.

Ehhez azonban következetes munkára, gyors reagálásra és a gazdák közötti együttműködésre lesz szükség.

 

Pereszlényi Csaba – Felvidéki Falugazdász Hálózat – Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetsége