Egyszerűen elkészíthető, mégis tápláló, vitaminban gazdag ételek gyűjteményét tárja az olvasó elé az a receptes könyv, mely az Agrárminisztérium Kárpát-medencei Együttműködések Főosztályának gondozásában jelent meg. A kötet – az anyaország határain túli falugazdászok közreműködésével – a Kárpát-medence tájegységeire jellemző, hagyományos népi, paraszti életformához kötődő ételekből, süteményekből kínál ízelítőt.
Az idén megjelent, 250 oldalas kiadványban szereplő régi, mára már jórészt elfeledet, de a népi, paraszti gasztronómiának pár évtizede még szerves részét képező receptek felkutatásában a Kárpát-medencei falugazdász-hálózatot alkotó gazdaszervezetek, köztük a Partium Vidékfejlesztéséért és Mezőgazdaságáért Egyesület falugazdászai is aktívan részt vettek. Gyűjtőmunkájuk eredményeként kerülhetett be a recept-gyűjteménybe – néhány példát kiragadva – az érmihályfalvi tejfölös borjúpaprikás, a székelyhídi burgonyás nudli, a köbölkúti rongyosrétes, az ottományi kondás tészta, a bogdándi padlutka és a tésztacsík elkészítési módja.
A köteten keresztül nagyobb ismertségre számíthat Koltóról a Bencze-család pityókás házi kenyerének, Petőfi kedvencének, a nyakpecsenyével és lecsós alappal kínált burgonyás lepénynek, vagy éppen a szamosardói töltött káposztának a receptje is. A partiumi konyha és a szilágysági paraszti ételek, sütemények világába főként Bákai Dóra Gabriella falugazdász és Bóné Levente-Ferenc szilágysági szakács jegyzetei nyomán nyerhetnek betekintést az olvasók.
A kötetbe a Kárpát-medence különböző tájegységeire jellemző recepteket gyűjtötték a kiadványt gondozó agrárminisztériumi főosztály munkatársai. Elsősorban olyan ételeket, melyek az évszakok, a kertben és kamrában elérhető alapanyagok függvényében a dolgos hétköznapokban kerültek – illetve manapság is előszeretettel kerülnek – a felvidéki, kárpátaljai, partiumi, székelyföldi, délvidéki, vajdasági, drávaszögi, muravidéki gazdálkodó családok asztalára.
Az Eleink eledelei receptgyűjtemény jól tükrözi, hogy nagyszüleink korában milyen egyszerű, mégis változatos ételekkel táplálkoztak a falusi családok – vallja Kovács Szabolcs, a Partiumi Falugazdász Hálózat vezetője.
„A falusi háziasszonyok pár évtizede még nem a nagyáruházak bevásárlókosarait tologatták, nem a mai, „modern” élelmiszeripar kész, félkész műanyag-termékeit vásárolták, hanem azokból az alapanyagokból főztek, sütöttek, amit a konyhakert, a gazdaság egész évben megtermett. Az önellátás teljesen természetes és magától értetődő volt. De be kell látni, változnak az idők, változnak a szokások. A felgyorsult világ és az ebből adódó krónikus időhiány miatt ma már az is kuriózumnak számít, ha valaki otthon, kemencében süt kenyeret a családja számára. Mert hát ehhez is hosszasabb előkészületekre és időráfordításra van szükség. De még erre sincs időnk, rohanunk egész nap. A rohanás ellenére mégis azt mondom, nem szabad elfelejtenünk eleink táplálékait, savanyítási, tartósítási eljárásait. Hisz a házi ízekhez ezek a házi praktikák is hozzá tartoztak, attól lett az ételek íze olyan, amire szívesen emlékezünk. A tavasszal elindított Gazdasszonyképző programunkkal talán egy kicsit mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy azok a régi ízek, receptek, amik az Agrárminisztérium Kárpát-medencei Együttműködések Főosztályának kiadványában visszaköszönnek, hamarosan minél több háztartásban, minél több háziasszony keze alatt megelevenedjenek” – fogalmazott Kovács Szabolcs, a Partiumi Falugazdász Hálózat szervezeti vezetője.
(A cikk teljes terjedelmében a partiumigazda.ro oldalon olvasható)
