Hat országból jelentettek be 506 mintát, végül öt országból voltak jelen 408 mintával a Kárpát-medence borászai a XXIV. Nemzetközi Balavásári Borversenyen. Az elbírált borok a világ bármely versenyén megállnák a helyüket a szakemberek szerint.
A termelők, borászok csütörtökön nyújtották be a bormintákat, amelyeket pénteken bírált el hat zsűritag, szombaton délelőtt pedig sor került a bírálatok írásos közlésére, a hivatalos értékelésre és a díjazására. A ceremónia kezdetén bevonultak a borrendek: a kelementelki Kisküküllő Borrend, a dicsőszentmártoni Szent Márton Borrend, a kiskunhalasi Cultores Moris Rebemptionis Borrend, a kecskeméti Mathiász János Borrend és a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Borrend lovagjainak tapsolhattak a borászok.
„A bor a remény és megnyugvás hangján szól hozzánk” – mondta Péterfi Sándor köszöntőjében, a kelementelki Kisküküllő Borrend nagymestere, és dr. Sándor Tibor László, Magyarország bukaresti nagykövetségének mezőgazdasági attaséja a versenyt kortörténelmi alkalomnak nevezte, valamint kifejezte elismerését azoknak, akik az utóbbi huszonnégy évben ezt „lélekkel és borral töltötték meg”, gyarapítva a vidék hagyományát. Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának gazdasági attaséja, Lázár Zoltán arra mutatott rá, hogy az anyaország kormánya az elmúlt években pénzben, adatbázisban, tudásátadásban és egyéb rendezvények révén támogatta az erdélyi gazdákat, akiket arra kért, kamatoztassák tudásukat, hogy az eljövendő nemzedék is itt ünnepelhesse a borászatot. Sagyebó István, Balavásár polgármestere a borversenyt méltatva hangsúlyozta: a szaktekintélyeknek és az óriási háttérmunkának köszönhető, hogy a verseny ilyen kort ért meg, és ennek tulajdonítható, hogy megmaradtak a szőlők a kis-küküllői domboldalakon. Olyan jelentős fejlődés tapasztalható, hogy azok a borok, amely kezdetben nagyaranyat érdemeltek, ma már csak bronz minősítést nyernének; ma már ezen a vidéken olyan kézműves borok teremnek, amelyek megállnák a helyüket a világ bármely megmérettetésén.
Hasonlóan vélekedett a zsűri elnöke, az anyaországi Kunszeri Miklós, aki szerint hatalmas fejlődést hozott az elmúlt huszonnégy év, szakmai és emberi kihatásai vannak, ennek a boroknak és a borversenynek a fokozatos szakmai javulása a borászatba tőkét vitt be. S míg kezdetben attól tartottak, hogy egyre kevesebben fognak szőlővel, borral foglalkozni, ez végül nem így történt. A versenyről szólva elmondta: a kék szőlővel még csak próbálkoznak, a vörös- és rozé borokra nagy jövő vár, de ehhez még nagyon sokat kell tanulni, viszont a fehérborok kitűnőek. Felhívta a figyelmet egy borlaboratórium szükségességére, hisz lehet kiváló borokat termelni, de a 21. században a biztonságra is figyelni kell.
A benevezett 408 bormintából 78 külföldről, a többi hazánkból érkezett, 66 szerzett arany, 146 ezüst, 129 bronz minősítést, 67 pedig dicséretet. A bronz kategóriában a legtöbb pontot a dicsőszentmártoni Vincze Attila vegyes bora, az ezüst kategóriában a somogycsicsói Faggyas József Irsai Olivér bora, az aranyak csoportjában a kelementelki Orbán család késői szüretelésű bora szerezte meg, míg az idei verseny nagyaranyát a dicsőszentmártoni Seprődi József borász sauvignon bora nyerte el. A negyven éve szakképzett és hivatásosként dolgozó borász örül a díjnak, ami bizonyítja, hogy jól végzi munkáját. A legfontosabbnak a jó alapanyagot, a jó szőlőt tartja. Borász szakemberként élmény volt számára a versenyen részt venni, megállapította, hogy a kézműves borok és az ipari borászatok italai között nagy a különbség, egy magánborász nem képes utolérni a modern ipari technológia eredményeit. A kisborászoknak nagyon nehéz a piacra betörni, de ha egyedi italt termelnek, lehet jövőjük, hiszen a természeti adottságok kedvezőek, a globális felmelegedés nem érinti a szőlőt ezen a vidéken. Az utóbbi évtizedekben hatalmasat fejlődött a küküllőmenti bor, bár a szőlőtermesztés mértéke csökken. Ez a verseny is bizonyítja, hogy európai szintű boraink vannak, de a borászatba, szőlészetbe rengeteg szaktudást, pénzt, fizikai munkát és lendületet kell beleadni – taglalta Seprődi.
A 66 aranyérmes bor termelői között Balavásárról Csegzi Tibort, Iszlai Jenőt, Miklós Gyulát, László Alpárt, a községhez tartozó Egrestőről Botos Kálmánt és Farkas Károlyt találtuk ott. Ez utóbbi csupán hobbiszinten foglalkozik vele, hatféle bort készít, nagyon jó alapanyagot, szőlőt termel 70 ár területen, amelyet bővíteni is szeretne. Reménykedett a jó eredményben, hiszen két hete egy muskotály bora nagyaranyat kapott Dicsőszentmártonban. Édesapja már a kezdetektől részt vett a borversenyeken, ő pedig csak az utóbbi tíz évben. Elengedhetetlennek tartja a borait megmérettetni, hiszen az itt összegyűlt borászok véleményt mondanak egymás italáról, így megtudhatja, hogy milyen hibákat követ el.
A zsűri díjazta a legidősebb borászt is, a 77 éves nagykendi Kolcsár Mihály kettő kivételével minden balavásári versenyen megmérettette a borát.
Az idei versenyen mengjelent több horvát borász is. Ivan Kopornič először tavaly látogatott el ide, Magyarországon évekkel ezelőtt megismerkedett az erdélyi borászokkal, akik többször is meghívták. Ez a verseny számukra újdonság, amikor otthon társainak elmesélte, felkapták a fejüket rá, ezért most többen érkeztek. Ivan 27 mintát hozott, amiből több is aranyat, még több pedig ezüstöt nyert –nyilatkozta lapunknak a podravinai borász.
Amikor 1997-ben néhány borász elhatározta, hogy a dicsőszentmártoni mintára Balavásáron is borversenyt rendeznek, csupán kéttucatnyi borminta volt, a következő évben negyven, ma már pedig négyszáznál több. Kezdetben a vidéki gazdák szűretlen, opálos borokkal érkeztek, ma „szalonképesek” az italok, s a legtöbb borász felkészült szakmailag. Modern derítőszereket és szűrőt használnak, vásároltak bogyózógépet, és így néhány családnak a bor már komolyabb jövedelemforrást jelent – vont párhuzamot a Népújság kérdésére Péterfi Sándor nagymester. A bor közösségépítő hatására nagyszámú borász gyűl itt össze évenként, egymástól tanulnak, megbeszélik közös dolgaikat, ami nem elhanyagolandó a globalizálódó világban. Az itteni szőlőfajtáknak kedvez a Kis-Küküllő völgyének viszonylag hűvös klímája, a globális felmelegedés még nem égeti ki a szőlőből a finom illatokat és aromákat, és a román piac bármennyire is telített a Kis-Kükőllő menti borok elfogynak mindig.
A községi napokat leszámítva, a borverseny Balavásár legnépesebb rendezvénye, a legnagyobb hírnevet ez hozza a községnek – állítja Sagyebó István polgármester, aki szerint nem remélt színvonalat értek el az elmúlt két és fél évtized alatt, és ennek köszönhető, hogy még van szőlő a község falvaiban, a gazdák kedvet kaptak a termelésre és a borászatra, és megváltozott a borászközösség is.
forrás: e-népujság.ro
