Január 16-án hajnali 3 órakor elindultunk Királyhelmecről a Bács-Kiskun vármegyei Nemesnádudvarra, hogy részt vegyünk a Talajmegújító Gazdák Egyesülete által rendezett Talajélet konferencián. Három falugazdász és egy gazda, név szerint: Takács Parajos Krisztina, Szabó Tamás és Burkus Imre, valamint Parajos Tibor gazda, aki történetesen az apám.
Már egy ideje olvasom Kökény Attila blog bejegyzéseit, aki a regeneratív mezőgazdaság (vagy ahogy ő hívja: talajmegújító mezőgazdaság) egyik meghonosítója és talán legismertebb magyarországi szaktekintélye, innen értesültem a konferenciáról is.
A konferencia célja az volt, hogy teret biztosítson a regeneratív gazdák és a regeneratív gazdálkodás iránt érdeklődők találkozására, tapasztalatcserére, kapcsolatépítésre. Az esemény kiemelt vendége volt egy ukrán gazda, Mykhaylo Draganchuk, aki tizenöt éve dolgozik no-till technológiával. Ez egy olyan gazdálkodási módszer, amely során a talajt nem forgatják, nem szántják vagy ássák fel, hanem a terményeket direkt vetéssel termesztik a földön maradt vegetáció alatt. Ő maga 1400 hektárnyi területet művel így a Krím-félszigeten. Draganchuk a No-Tiller Youtube-csatorna alapítója, egyben Európa egyik legnagyobb no-till konferenciájának alapítója és ötletgazdája is.
A Talajmegújító Gazdák Egyesülete civil szerveződésként évek óta dolgozik azon, hogy a gazdák élettel teli talajokat hagyjanak örökül. Gyakorlati tapasztalataik megosztásával szeretnék elérni, hogy ez a fajta gazdálkodási mód minél szélesebb körben terjedhessen el. Az utóbbi két évtizedben több gazda változtatott a megszokott technológián és váltott a fenntarthatóságot biztosító módszerekre.
A regeneratív mezőgazdaság legfontosabb célja a talaj termékenységének és egészséges élővilágának helyreállítása. A módszer: kevesebbet bolygatni a talajt, tudatosan használni a talajtakaró növényeket, optimalizálni a vetésforgót, és ahol lehet, integrálni a termelésbe a legeltetett állatokat. A regeneratív mezőgazdaság – ellentétben az ökológiai gazdálkodással – nem támaszt feltételeket a gazdálkodók műtrágya, gyomirtószer és egyéb növényvédőszer használatának korlátozására. A regeneratív mezőgazdaság alapelve, hogy folyamatos növényborítást kell tartani a szántókon is.
A szántók nagy részén gabonaféléket, kukoricát, repcét, napraforgót termelnek. A főnövény lekerülése és a következő évi fő kultúra vetése között 3-8 hónap is eltelhet, amely időszak során a terület hagyományosan üres, élő gyökérzet sincs a talajban. Ez az az időszak, amelyet rávetéssel, alávetéssel, vagy a főnövény lekerülése után azonnal elvetett takarónövény vetésével tanácsos kitölteni. A rávetés során például a főtermést adó növény valamelyik fejlődési szakaszában vetnek el egy másik növényt (pl. kora tavasszal a már bokrosodó őszi gabonára vetnek vörösherét), amely a gabona betakarítása után helyben marad, és aratás után gyorsan növekedésnek indul. Az ilyen kultúrák termelékenysége – ideértve a betakarított termést és a talajban hagyott gyökér biomassza mennyiségét - nagyobb, mint a tiszta vetés termése. Emellett pedig a talajra és a következő növénykultúrára is kedvező hatással vannak.
A takarónövények használata a gyakorlatban viszonylag új technológiának számít, számos ismert faj (például facélia, lóbab, szegletes lednek, olajlen, tavaszi bükköny, tarlórépa, csillagfürt) és újnak számító kultúra is megtalálható a takarónövényként használt növényfajok között (pl. etióp mustár, talajművelő retek, tehénborsó, homoki zab). Jellemző, hogy a takarónövények keverékként kerülnek elvetésre, és nem vagy csak sekélyen kerülnek bedolgozásra a talajba. Alapjában véve ez különbözteti meg a takarónövényeket a zöldtrágyázástól.
A regeneratív mezőgazdaság fontos jellemzői:
· a talajművelés csökkentése
· a szántás elhagyása
· a forgatás nélküli talajművelés, vagy akár
· a művelés teljes elhagyása (no-till)
A regeneratív mezőgazdaság – ez esetben teljes összhangban az ökológiai gazdálkodással - nemcsak a talaj egészségét, hanem a mezőgazdaságilag művelt területek környezetének helyreállítását is célul tűzte ki a biológiai sokféleség támogatásán keresztül. Az élőhely teremtéssel, így az állandó gyeptakaróval fedett területek, a mezővédő erdősávok, vizes élőhelyek, magányos fák, erdőfoltok, erdősávok megőrzésével és fenntartásával olyan hasznos szervezeteknek biztosítunk élőhelyet és táplálékforrásokat, amelyek a kultúrnövényeket károsító fajok felszaporodását gátolják, létszámukat egyensúlyban tartják. Előfordulhat egyes talajlakó kártevők felszaporodása, felléphetnek nehézségek a meglévő géppark használatával kapcsolatban. Fokozódó vadkárról is hallani, azonban általános tapasztalat a talajszerkezet javulása, a talaj vízbefogadó és vízmegtartó képességének növekedése, a talajélet látható fokozódása, a földigiliszták számának növekedése.
Mint falugazdász örülök, hogy részt vettem a konferencián. Számos hasznos információra tettem szert, amit lelkesen továbbadhatok a gazdáknak. Édesapámmal a jövőben megpróbáljuk ezt a talajmegújító módszert alkalmazni 20 hektáron. Remélem, ezt az írásomat idővel kibővíthetem az időközben szerzett saját gyakorlati tapasztalatok összegzésével, és ezáltal első kézből tudunk jó gyakorlatokat ajánlani a gazdáknak.
Felhasznált irodalom: Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet
Forrás: Takács Parajos Krisztina