Zamatos szamócából készített télire eltehető lekvárt a Pro Agricultura Carpatika márciusban alakult gazdasszonytagozata a tiszaháti Batáron.
A programra Kárpátalja több településéről érkeztek résztvevők. A helyszín a Batári Görögkatolikus Egyházközség szeretetkonyhája volt, amit Lődár Jenő atya készséggel bocsátott az gazdasszonyok rendelkezésére.
A program résztvevői helyi őstermelők által termesztett friss szamócát használtak a lekvárkészítéshez. Azért esett a választás erre a gyümölcsre, mert Batáron és környékén sokan foglalkoznak szamócatermesztéssel, ami a tavaszi – kora nyári időszak első nagyobb bevételét jelenti a családok számára. A családi gazdaságokban többféle szamócát termesztenek: vannak korán értékesíthető fajták és olyanok is, amelyek kiváltképp édesek, zamatosak. A lekvárkészítéshez az utóbbiakat használják.
Sztojka Tímea útmutatása és receptje alapján a következőképpen készült el a batári szamócalekvár: a levelek eltávolítása után az érett, ép gyümölcsöket alaposan megmosták, majd felaprították az asszonyok. Fontos, hogy darabolják, és ne pépesítsék, mert így lesz megfelelő állagú a végeredmény. Miután felfőtt a gyümölcs, még 2–2,5 órán át főzték, hogy elpárologjon a tetemes mennyiségű lé. Félórával a főzés befejezése előtt került bele az ízlés szerinti mennyiségű cukor, amitől kissé besűrűsödött alekvár.
A végeredmény a várakozásoknak megfelelően kissé lágy állagú, nem túl sűrű és enyhén darabos lett. A mindössze két hozzávalóból álló, zselésítő anyagot és tartósítószert nem tartalmazó, hosszan főzött szamócalekvár jól eltartható és finom.
A program keretében a Batári Lekvármúzeumot is meglátogatták a résztvevők. A különleges múzeum egy családi vállalkozás keretében működik, amely egyebek mellett lekvárfőzéssel és gyümölcslevek készítésével foglalkozik.
A lekvárfőzés volt az idén megalakult gazdasszonytagozat harmadik programja. Húsvét előtt hímes tojásokat festettek a Nagydobronyi Magyar Házban, májusban pedig erdei gombából készítettek különféle ételeket a nagydobronyi halastó partján.