Kilyén Árpád vadadi születésű festőművész tárlatát nyitották meg október 26-án Marosvásárhelyen, a Csokonai Vitéz Mihály (Laposna) utcai RMGE MAROS Szervezet székházában.
Csomós Attila, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros Szervezet elnöke megnyitó beszédében elmondta, nem az első alkalom, hogy művészi jellegű rendezvénynek ad otthont a gazdaszervezet. „Azt akarjuk, hogy tudják, mi nem csak szántóvető, állattartó gazdákkal foglalkozunk, helyet adunk a szellemi értékeket termelőknek is, hiszen ez is hozzátartozik a mindennapi élethez, sőt ez teszi színesebbé a gazdaemberek mindennapjait” – mondotta a szervezet elnöke.
Nagy László unitárius lelkész a festőművész életpályájáról, indulása körülményeiről beszélt. A Vadadban nyolcvannégy évvel ezelőtt született Kilyén Árpád hozza magával az üverdombi lármafák világba és a Bekecs magasságába kiáltó üzenetét, a tatárpincék rejtelmes történéseinek bizarr emlékét, a Celna-tetői boszorkányégetés máig füstölgő rettenetét, s ebben a környezetben oldódik békévé a történelem.
Kilyén Árpád kipróbálta a repülést a vidombáki pilótaiskolában, aztán visszatért a földre, a fához, a természethez, s a fafeldolgozó vállalattól vonult nyugdíjba. Közben már kisgyerekkorától rajzolt, festett, s az akkori zsengéket elvitte faluja szülöttéhez, Török Pál festőművészhez, aki előbb azt mondta, nem tud semmit, utána ő maga küldte tanulni híres vásárhelyi művészekhez.
A tárlatnyitó végén szót kapott a művész, aki a rá jellemző szerénységgel csak ennyit mondott: „Annyi mindent hallottam itt és most magamról, hogy ezek után nekem már nem maradt mit mondanom. Úgyhogy nézzék a képeket, s ha kérdésük van, szívesen válaszolok.”