MI, MAGYAROK - A legnagyobb magyar - Gróf Széchenyi István
Amikor valakit elismernek a kiválóságáért, az természetes. Hogy
ez az illető életében történjen meg, még olyan is van. De hogy
ezt az érintett legnagyobb politikai ellenfele tegye, ráadásul nyil -
vánosság előtt és a másik szemébe mondva, az csak egy olyan
korszakban fordulhatott elő, mint a reformkor, és egy olyan férfi
kellett hozzá, mint Kossuth Lajos.
Az emlékezetes, 1842-es megye gyűlésen Széchenyi így válaszolt későbbi minisztertársának:
„Kegyelmed oly magas polcra helyez engem, aminek nem fogok
tudni megfelelni.” Utólag kijelenthetjük: meg tudott. Közismert
tettei részletezése nélkül bátran megállapítható, hogy a modern
Magyarország alapjait Széchenyi István fektette le. A bohém
Stefi grófból, a bécsi bálok gavallérjából lett a Napóleon ellen
Lipcsénél hősiesen harcoló katonatiszt, majd a minden áldozat -
ra kész, a legigazabb értelemben vett főnemes és politikus. Ha
létezik tartalom és forma tökéletes egysége a művészetben,
akkor Engel József 1880-ban felállított szobra az.
A Duna partján, a Lánchíd pesti hídfőjénél, az Akadémia előtt áll 8 méteres
gránittalapzaton a 4 és fél méteres bronzalak. Széchenyi díszmagyarban,
jobb kezében a Tudós Társaság alapítólevelét tartja.
A négy kísérőfigura: Minerva, a kereskedelem, Neptun, a hajó -
zás, Vulcanus, az ipar és Ceres, a földművelés allegóriája. Hitvallását
naplójában olvashatjuk: „Minden erőmmel azon leszek,
hogy a haza üdvét szolgáljam.”
A Hungarikum Bizottság Gróf Széchenyi István szellemi hagyatékát 2014-ben a hungarikumok sorába emelte.
A hanganyag itt meghallgatható.