Nagy László érmelléki falugazdász meghívására Gyula Lehel Érmihályfalva környéki, a helyi állami gazdaság egykori ötös farmján kialakított méhészeti telephelyére látogatott május 24-én a Bihar és Szatmár megyei méhészek lelkes csoportja. Az akácerdőben megbúvó méhészetbe a népes csapatból többen is családosan, gyermekeikkel közösen érkeztek, hiszen a legkisebbek tanítását, méhekhez való szoktatását nem lehet elég korán kezdeni.
A késő délutáni órákra megbeszélt találkozó időpontja és helyszíne is kiváló választásnak bizonyult. Egyrészt, mivel a csoport érkezéséig a házigazdának sikerült befejeznie a pergetésre szánt mézes keretek begyűjtését, másrészt a nektár hordásával elfoglalt méhek a délutáni napsütésben rendkívül nyugodtak maradtak. Tudomást sem akartak venni a látogatókról, noha a beszélgetés közvetlen közelükben, néhány gyalogkaptár és a bő negyven családnak otthont adó pavilon mellett zajlott. Akupunktúrás kezelést ennek ellenére senki sem kapott, még az óvatosságból felvett arcvédő háló is fölöslegesnek bizonyult.
Gyula Lehel húszévnyi méhészeti tapasztalattal a háta mögött beszélt kipróbált és bevált méhészeti eljárásairól – gyakorlatilag az egész évet átfogó tevékenységét ismertette –, de természetesen szívesen válaszolt a látogatók kérdéseire is. Lehel első generációs méhészként gyalogkaptárokkal kezdte, majd a családok bővítésével párhuzamosan áttért a konténeres, pavilonos méhészkedésre. Mára már három telephelyen nagyságrendileg 160 méhcsaláddal gazdálkodik, ami óriási feladat, főleg ha azt is hozzáteszem, hogy mindezt másodállásban, a délután 4 órakor végződő „első műszak” lejárta után teszi. Elfoglaltságai között az edzői tevékenység, a mihályfalvi és a környékbeli gyermekek focioktatása is szabdalja méhekre fordítható idejét, hogy a családos, két gyermekes apa kötelességeiről ne is beszéljünk.
Mivel Nagy László partiumi falugazdász felhívására érkezők többsége 30-40 családos hobbi és pár családos kezdő méhész volt, a szakmai beszélgetés fonala is a legfontosabb méhészeti tudnivalók és technikák, illetve a kezelések, a méhbetegségek elleni védekezés mentén haladt. A méhek pusztulásáért a két legnagyobb ellenség – a méheken élősködő varroa atka és a gombafertőzést jelentő nozéma – mellett gyakran a mezőgazdaságban használt permetszerek, csávázó és növényvédő vegyszerek is felelősek: a repce virágzása idején sajnos Lehel állománya sem úszta meg mérgezés nélkül. A permetezést ugyanis nappal, a méhek legaktívabb repülési időszakában végezte a gazda.
A találkozón szó volt az anyanevelésről, az új anyák elfogadtatásáról, illetve az anya nélkül maradt családok „anyásításának” módszereiről is. Őszinte, jó hangulatú diskurzus alakult ki, amely jó alapot teremtett a baráti kapcsolatok építésére, az együttműködésre és az egymástól, egymás hibáiból és megoldásaiból való tanulásra. A méhesben elkezdett beszélgetés Gyula Lehel otthonában folytatódott, ahol a méhészeti műhelyét és különböző helységeit, a keretek tárolását, a mézes keretek fedelezésére és pergetésére, valamint a méz kicsomagolására, tárolására vásárolt modern eszközeit mutatta meg vendégeinek.
Nagy érdeklődés övezte a gőzviaszolvasztó, illetve az új keretek drótozási idejét másodpercekre redukáló készülék működését is. A hab a tortán az öt méhcsalád kaptárlevegőjét használó apiterápiás házikó megtekintése volt, amit Lehet kedvtelésből épített otthona udvarán és térítésmentesen bocsát a gyógyulni vágyók, a kaptártermékek erejében bízók rendelkezésére.
Az érmihályfalvi találkozót Nagy László, a rendezvény házigazdája, a Partiumi Falugazdász Hálózat térségi képviselője tombola-húzással zárta, mely során a mihályfalvi gazdabolt felajánlásaként hasznos méhészeti eszközöket és kellékeket sorsoltak ki a szakmai napon részt vett Bihar és Szatmár megyei méhészek, méhpártolók között.
Domján Levente