Különös és egyedülálló képzést indítottunk útjára, nevezetesen a Gazdasszony képző első találkozójára került sor március 23-án a Caritas Vidékfejlesztés tangazdaságában. Képzésünket Daczó Árpád ferences szerzetes mottójával hírdettük meg: “Minden nőben él egy időtlen lény, az Ősi Természeti Asszony, a maga hatalmas erejével, éles ösztöneivel, szenvedélyes kreativitásával és kortalan tudásával”. Hasonló képzéseket már tartottak a XVII. századtól Magyarországon. Első „intézményesített” formája Tessedik Sámuel evangélikus lelkész nevéhez fűződik, aki Szarvason szorgalmi iskolát szervezett, ahol a parasztgyerekek a betűvetés és számolás mellett gyakorlati, főleg gazdasági és természettudományi ismereteket sajátíthattak el.
A képzés gondolatát, ihletét a következőkből merítettük: a kortalan tudást, amellyel kell rendelkezzenek a nők, az anyaságtól az orvosi ismeretekig, a tűzhely körüli tevékenységtől az állattartástól, a gyógyfüveken át a zöldségtermesztésig mind mély hivatást, szeretetet, együttműködést követel a család összes tagjától. Mindezek alapjait gyerekkorunkban kaptuk édesanyánktól, nagymamánktól, dédnagymamáktól, ezen tudást át kell adnunk gyerekeinknek. Csodálatos hagyományvilágunk, őseink szokásai, ünnepei, mindennapi élete a nőknek köszönhetően öröklődött nemzedékről nemzedékre. Az emberiség történelmében mindig fontos szerep jutott a nőnek, ő jelentette az életet, a meleg családi fészket, függetlenül attól, hogy ez a sztyeppei vándorlás alatt vagy a polgári lakásokban volt.
A családot a nő fogta össze, nemhiába volt a pitvar a családi fészek központja, a ház legfontosabb helysége. A magyar nő mindig a Boldogasszonyban látta nőiességének örök példaképét.
Úgy gondoljuk ezekről beszélnünk kell, megosztani tapasztalatainkat, szokásainkat, tudásunkat. Nem szabad feledésbe veszni hagyatékunk.
Kémenes László – falugazdász Gyulafehérvári Caritas