A szülőföldön való maradást erősíti a Sapientia Egyetem agrármérnök képzése
Publikálva: 2016. június 23.
A külhoni magyar nyelvű oktatás kiemelt támogatásának stratégiai lépéseként 2015. szeptember 14-én harminc diákkal megkezdődött az agrármérnökképzés a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) marosvásárhelyi karának sepsiszentgyörgyi tanulmányi központjában.
Az erdélyi magyar agrártudományi oktatás tulajdonképpen az 1990-es évek derekán indult Nyárádszeredán, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Az idén első tanulmányi évét fejezte be az agrármérnöki kar első évfolyama, ennek apropóján a Magyar Mezőgazdaság az erdélyi magyar mezőgazdasági szakoktatás jelenéről, jövőjéről kérdezte Nyárádi Imre István adjunktust, az agrármérnökképzés oktatási felelősét.
- Reménykeltő, hogy 2015-ben önálló magyar agrármérnökképzés indult a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karához tartozó új sepsiszentgyörgyi tanulmányi központban.Miért Sepsiszentgyörgyön indították el az agrármérnöki szakot, amikor Marosvásárhelyen jóval korábban megkezdődött a mezőgazdasági képzés?
– A magyar nyelvű agrártudományi oktatás tulajdonképpen az 1990-es évek derekán, Nyárádszeredában indult, a budapesti kertészettudományi kar kihelyezett kertészmérnöki szakával. Erre alapozva kérte fel a Sapientia EMTE vezetősége Jakab Sámuelt, a nyárádszeredai kihelyezett tagozat vezetőjét, hogy állítsa össze a kertészmérnöki szak engedélyeztetéséhez szükséges dossziét, mivel neki volt előzetes tapasztalata e téren.
Egyebek mellett ennek köszönhetően kezdődött meg a hivatalos eljárást követően a 2002– 2003-as tanévben a kertészmérnök képzés a Sapientián.Miután ezt akkreditálták, az agrárképzés kiegészült a tájépítészmérnöki szakkal és a kétéves növényorvostani mesterképzéssel.
A Sepsiszentgyörgyi Tanulmányi Központ megalapításának gondolata 2013 augusztusában merült fel. Bár valóban az lett volna a logikusabb, ha a meglévő marosvásárhelyi agrárvonalat erősítjük tovább, az alapítvány és az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy a szaknak abban a térségben jóval nagyobb feladata van. Több érv is szólt amellett, hogy Kovászna megye székhelyére kerüljön.
Az egyik indok az volt, hogy Háromszék igen jó termőfölddel rendelkezik. Emellett az is fontos, hogy az egyetem és az alapítvány mellett a szak létrehozásához, a központ kialakításához itt közel fele-fele arányban hozzájárult a helyi és a megyei önkormányzat. A sepsiszentgyörgyi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a Kovászna Megyei Tanács tíz évre díjmentesen használatba adta a volt Gámán János Líceum ingatlanjait. Ez egy egyhektáros területen fekvő épületegyüttes, teljes infrastruktúrával.
Mindemellett elvégezték a főépület és a hozzá csatolt épülettömb külső felújítását.
Az egyetem végezte a belső felújítást: teljesen felszerelt és berendezett 17 szaklaboratóriumot, továbbá három előadói és egy szemináriumtermet, amfiteátrumot korszerű előadások tartására alkalmas felszereléssel.
Az épületkomplexum négy különálló épületből áll, amelyekből kollégiumot lehet kialakítani, és egy olyan éttermet, amelyet a saját tangazdaságunkból származó alapanyagokkal, termékekkel lehet majd ellátni. Ezenkívül megvan a teljes mezőgazdasági gépsor, vadonatúj traktorral, a hozzá csatolható sorés precíziós vetőgéppel, talajmaróval, ekével, permetezővel.
Mindemellett az emberi segédlettel működő rotációs kapa, láncfűrész és egyéb munkaeszközök is a hallgatók rendelkezésére állnak.
- Miben segíti a magyar állam az anyanyelvi oktatás fejlesztését Erdélyben?
– Nem titok, hogy a Sapientia EMTE működését jelentősen segíti a magyar állam, hiszen a minőségi anyanyelvi oktatás a szakképzés egyik alappillére. A sepsiszentgyörgyi központ teljes belső korszerűsítését, az épületgépészetet, az oktatási felszerelés megvásárlását több mint egymillió euró értékben a magyar állam finanszírozta az egyetemnek szánt támogatásból.Az elsődleges forrásokat megpróbáljuk kutatási pályázatokból kiegészíteni.
Mindezek mellett az idén mintegy 2 millió forint értékben az egyetem közvetítésével az Erdélyben működő magyar tannyelvű mezőgazdasági szakközépiskolák is különböző eszközöket vásárolhattak maguknak. Például Kézdivásárhelyen vadonatúj traktort helyeztek üzembe, a hallgatók így megszerezhetik a gépkezelői jogosítványt.A Sapientia EMTE-n keresztül a csíkszentmártoni, a sáromberki és a kézdivásárhelyi szakközépiskolák bővíthették eszköztáraikat, és rajtuk kívül két partiumi oktatási intézménynek is jutott a támogatásból.
- Az első lépés megvolt, tavaly elindult a képzés, és ősszel újabb felvételit hirdetnek. Hány hallgatóval indultak?
– Romániában nappali tagozatos agrárképzés magyar nyelven csak ebben az intézményben van. A felvételi meghirdetése előtt felmértük a lehetőségeket, és úgy döntöttünk, hogy harminc helyet kínálunk a hallgatóknak.
Ezek a helyek egyből beteltek, pótfelvételit sem kellett szervezni. Év közben hivatalosan öten vonták vissza az indexüket. Tizenkilenc tanuló járt rendszeresen az előadásokra.
Az ő tanulmányi előmenetelük jó, minden valószínűséggel másodévesek lesznek. Ugyanennyien szerepelnek a „naplóban”, de ők kevésbé látogatták a kurzusokat. Elég heterogén a hallgatók csoportja: vannak frissen érettségizett középiskolások, olyan is, akinek mezőgazdasági vállalkozása van, mások őstermelőként biztosítják a mezőgazdaságból a családjuk bevételeit, aztán olyan hallgató is jár, akinek van már munkahelye, de nem ezen a szakterületen, és egy református kollégiumból származó diák is próbálkozik helytállással. Sajnos a szakoktatást az utóbbi két évtizedben elhanyagolták Romániában, és ez meg is látszik az érdeklődésen.
- A 2014–2020-as időszakban az uniós kiírások kiemelten támogatják a közepes méretű gazdaságok kialakítását és a fiatal gazdákat. Ez a lehetőség ösztönzően hat a szakoktatásra?
– Erre is odafigyelünk, hiszen valóban, a 2014–2020-as programban jelentős uniós alapokat lehet lehívni egyebek mellett a meglévő gazdaságok korszerűsítésére, új gazdaságok és kezdő gazdák támogatására. Mi ezt próbáljuk népszerűsíteni a hallgatók körében. Ezért olyan tantárgyaink is vannak, amelyek a hallgatók pályázatírói készségeit fejlesztik. Olyan, a tanterven kívüli rendezvényeket, konferenciákat, szakmai találkozókat szervezünk, amelyek lehetőséget teremtenek a diákoknak arra, hogy tudomást szerezzenek a támogatásokról, a pályázati lehetőségekről, hogy fejlesszék vállalkozói készségüket, és hogy megismerjék azokat a lehetőségeket, amelyeket kihasználva a gyakorlatban értékesíthetik a tanultakat. Ezért volt 2016. március 23-án a sepsiszentgyörgyi központ a Külhoni Fiatal Magyar Vállalkozók Éve keretében szervezett felkészítési sorozat egyik állomása.
- Van-e olyan hallgató, aki elvégezte a kertészmérnöki szakot, majd mezőgazdasági vállalkozásba kezdett?
– A szaktantárgyak mellett konkrét példákkal is népszerűsítjük az elméleti tudás gyakorlatba való átültetését. Nemcsak a kötelező terepgyakorlatokról van szó, hanem a végzettek mentorálásáról. Az egyik volt kertészmérnök hallgatónk az RMGE-Maros vállalkozásfejlesztő központon keresztül nyert el egy magyarországi pályázatot, aminek révén munkagépeket vásárolhatott, és amelyekkel kertépítési és kertfenntartási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozást működtet.
Egy volt diákunk feketeribizlit telepített, a gyümölcsből természetes sűrítményt is készít. Egy hölgy Marosvásárhely mellett levendulatermesztéssel próbálkozik. Vagyis vannak követésre érdemes példáink.
- Más egyetemeken sajnos az tapasztalható, hogy a végzettek – bár lenne munkahely – külföldi állást választanak és kivándorolnak. Nem áll fenn ugyanez a veszély az agrároktatásban?
– Elsősorban arra szeretnénk ösztönözni hallgatóinkat, hogy maradjanak itthon. Induló szakként az is elképzelhető, hogy a legjobbak az egyetemen maradjanak, akár tanársegédként, majd később teljes katedrával rendelkező oktatóként.
Sajnos az a tapasztalatom, hogy végzettjeink nem annyira elszántak, elkötelezettek az egyetemi pálya mellett. Tény és való, nem térnek vissza a nálunk végzett diákok, annak ellenére sem, hogy részképzéssel, külföldi tanulmányúttal, szakdolgozatmentorálással segítjük őket.
Meg kell teremteni azt az alapot, aminek a bérezés az egyik pillére. De ehhez elsősorban elszántnak kell lennie a pályázónak, a hallgatónak, mert ha ebben lát lehetőséget, akkor az egyetem keretében akár szolgáltatást is ki tudna építeni, amivel pótolhatná az esetleges alacsonyabb oktatói fizetését.
- A Sapientia EMTE más marosvásárhelyi szakjaira jelentkeztek magyarországi hallgatók is. Van-e érdeklődés részükről az agrármérnöki szak iránt?
– Egyelőre Magyarországról egy hölgy vette fel velem a kapcsolatot drótpostán, és jelezte, hogy szeptemberben szeretne felvételizni a sepsiszentgyörgyi központban működő agrármérnöki szakra.
A marosvásárhelyi karon diákés tanárcsereprogramunk már van a Budapesti Corvinus Egyetemmel, a Szent István Egyetemmel és a Nyíregyházi Egyetemmel, amit az EU Erasmus programja is támogat.
Jogilag nyitottak a kapuk, minden magyar nyelven beszélő európai állampolgár jöhet a Sapientia EMTE-re tanulni. Az egyetem az építkezés elején van, ami előny is lehet, hiszen lelkes, fiatal, bizonyítani vágyó tanárcsapat állt össze. Majdnem mindegyikünk az oktatás után is marad, és azon igyekszik, hogy közvetlenebbül foglalkozzon a tehetséggondozással.
Már-már szülőként igyekszünk irányítani a diákjainkat.
Ez meg is látszik az eredményekben.
Visszatérve a lehetőségekre, minden karon, így Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Kolozsvárott is van bentlakási lehetőség, ahol megfelelő körülmények között tudják elszállásolni a diákokat.
Hosszú távon abban látok lehetőséget, hogy az erdélyi magyar agrároktatás nemcsak az otthonmaradást erősíti, hanem kapocs lehet a Kárpátmedence olyan magyarok lakta területeivel is, ahol nincs anyanyelvű oktatás, és egyben az anyaországiaknak is kaput jelentene ahhoz, hogy a jóval nagyobb potenciállal és mezőgazdaságiföldrajzi lehetőségekkel rendelkező Erdélyben beruházzanak, hosszú távon építkezzenek. Ez mindannyiunknak hasznára válhat.
Menü
Navigáció