Az afrikai sertéspestis a világ egyik legveszélyesebb modernkori betegsége a házi sertésekre és a vaddisznókra nézve, amely ellen az egyetlen hatékony védekezés a fertőzésnek és terjedésének megelőzése.

Az afrikai sertéspestist először 1921-ben Kenyában figyelték meg és került feljegyzés a betegségről. A betegség 1957-ig csupán az afrikai kontinensen volt megfigyelhető. Európában Liszabonban jelentették az első esetet, majd 1980-as években Franciaországban, Belgiumban is észlelték a fertőzést. A 1990-es években a kényszervágások megnövelésével sikerült Spanyolországból és Portugáliából a fertőzést kiirtani.  2007-ben Grúzia területén újfent megjelent a fertőzés, amely kis időn belül terjedni kezdett a kelet-ázsiai országokban a volt Szovjetunió területein, 2012-ben már Ukrajna területén, később pedig Beloruszban és a Balti-országokban is észlelték a betegséget. Lengyelországban 2014-ben, Csehországban pedig 2017-ben, míg Romániában és Bulgáriában 2018-ban észlelték. Magyarországon 2018-ban a Mátrában tűnt fel egy vaddisznó tetemében, Szlovákiában pedig 2019 júliusában jelent meg az ország keleti régióiban.    

Szlovákia területén először vaddisznók tetemeiben igazolták a fertőzést, majd az első házi sertésekben 2019. július 25-én a Tőketerbesi járásban található Örös községben észleltek.  Nagyüzemi telepeket sem kímélt a fertőzés, és 2021 júniusán a Losonc melletti Bolykban, ahol egy 7500db számláló sertés telepen kellett az állományt megsemmisíteni, majd pedig decemberben a Rimaszombat járásban Feleden egy 25 ezer darabot számláló sertéstelepen is azonosították a fertőzést. 

A fertőzés terjedésének a fékezésére a Szlovákia hatóságok engedélyezték a vaddisznók kilövésének a megemelését, amelyet a Szlovákia Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési minisztériuma pénzileg is támogatott 100 euró/db összeggel, de egyes régiókban maga a tenyésztők is hozzájárultak 50 euró/db pénzösszeggel a vadászok számára. A 2021-2022 szezonban a vadászok több mint 72 000 darab vaddisznót lőttek ki, ami a valaha legnagyobb kilövés volt az ország történelmében.   A 2023. március 1. és augusztus 1–e között összesen 25 450 db vaddisznót lőttek ki a vadásztársaságok.  A minisztérium eddig összesen csaknem 2 millió eurónyi összeget fizetett ki a vadásztársaságoknak az elejtett vaddisznókért.  Jelenleg a kilövések az egész ország területén zajlanak, de a hangsúlyt a nyugati régiók kapják, mivel a Szlovákia sertéstelepeinek 2/3-a ezeken a területeken működik.

Az afrikai sertéspestis tünetei

A vírus kullancsok által vagy a fertőzött sertéssel, annak ürülékével, testfolyadékaival (vérrel, vizelettel, nyállal, orrváladékkal, ondóval, hüvely- és méhváladékkal) való közvetlen vagy közvetett érintkezés révén terjed, de az állatok a fertőzött hús/hústermék fogyasztásával is elkaphatják a betegséget. A kórokozó az ürülékben kb. 11 napig, hústermékekben hónapokig, fagyasztott húsban akár évekig is életképes maradhat.  A fertőzés gyanúja esetén az állat legalább három napos karanténba zárása szükséges.

Az afrikai sertéspestis kevésbé fertőző, mint a klasszikus sertéspestis, cseppfertőzéssel nem terjed. A vaddisznók közül többnyire egy-egy állat betegszik meg, és társai csak akkor kapják el a fertőzést, ha az már elpusztult, és közelről szagolgatják a tetemét vagy beleesznek. A vírus igen ellenálló a környezeti hatásokkal szemben. Hőinaktiválásához legalább 70 percig kell 56 °C-on, vagy legalább 20 percig 60 °C-on tartani. Az enyhébb fertőtlenítőszerek nem pusztítják el, a hatékonyak közé tartozik a nátrium-hidroxid 0,8%-os oldata (legalább 30 perc), 2,3%-os nátrium-hipoklorit (hipó; 30 perc), a 0,3%-os formalin (30 min), a 3%-os ortofenilfenol (30 min), illetve a jódos fertőtlenítők. A vírus 3,0-13,4 Ph között életképes.[8]

A lappangási idő 3-15 nap között változhat, de a súlyos akut megbetegedés esetén csak 3-4 nap.

Az erősen virulens vírustörzsek által okozott perakut (túlheveny) betegségváltozat igen gyors lefolyású. A magas láz, bágyadtság jelentkezése után 48 órával 100%-ban beáll a halál. A valamivel enyhébb akut fertőzés szintén magas, 42 °C-os láz formájában jelentkezik, de az első pár napban más jelentős tünet nem figyelhető meg.  Az állatok ezt követően fokozatosan elvesztik az étvágyukat, bágyadttá válnak. A fehér bőrű fajtáknál látható lesz, hogy az orrvég, fül, farok kékeslilássá válik, a fülön és a hason bevérzések keletkeznek. Az állat remeg, abnormálisan veszi a levegőt, orra vérezhet, véres hasmenése lehet, néha köhög; a többedmagukkal tartott sertések összebújnak. Ha felállítják, bizonytalanul áll a lábain.  Néhány napon belül kómás állapotba kerülnek majd elpusztulnak. A vemhes kocák elvetélhetnek. A mortalitás ebben az esetben is 90%-os.

A fertőződés elkerülése végett célszerű többféleképpen védekezni: a házi sertések nem kerülhetnek fizikai érintkezésben vadon élő vaddisznókkal és más állatokkal, még a rókákkal és mezei nyulakkal sem, ezért a telephelyeket kerítésekkel védjük A telephelyeken belül a védekezés a rágcsálók irtására kell hogy összpontosuljon, mivel ezek is potenciális hordozók lehetnek a fertőzéseknek és a telephelyeken is szigorúan csak az ott dolgozók tartózkodhatnak.  Csak is az összehangolt védekezések és a szigorú higiéniai szabályok betartása mellett lehetséges az afrikai sertéspestis megfékezése és visszaszorítása, mivel jelenleg oltás a fertőzés ellen nem létezik és csupán kezdeti fázisban vannak a fejlesztések.  

 

Tankó Tamás falugazdász

Rimaszombat