A horvátországi magyarság helyben való boldogulásának, megmaradásának egyik alappillére a mezőgazdaság. Bármily nehéz helyzetbe is kerülünk, a mezőgazdaságra mindig támaszkodhatunk.

Horvátország magyarlakta részei, a drávaszögi és a szlavóniai régió az ország legjobb mezőgazdasági termőföldjeit tudhatja magáénak. Sokszínűsége páratlan, megtalálható itt a humuszos síkság és a lösztalajú dombság egyaránt.

 

Térségünk az 1800-as évek végére nyerte el jelenlegi formáját, ami a Széchenyi-féle folyószabályozásnak tulajdonítható. Előtte ugyanis a Drávaszög egésze mocsaras, nehezen megművelhető terület volt, így a síkabb részein főként halászattal foglalkoztak (Laskó, Kopács Várdaróc). A dombos részeken (Vörösmart, Csúza, Kiskőszeg) viszont már akkor is a szőlészeté és a borászaté volt a főszerep. A folyószabályozás után azonban az addig halászattal foglalkozó síksági falvak gabonatermelésre álltak át. Nem lehetett könnyű az itt élőknek hátrahagyni az addigi halász tradíciót és átállni egy teljesen más tevékenységre, az viszont biztos, hogy a lecsapolt mocsaras területeken olyan jó minőségű humusz állt őseink rendelkezésére, amely nem adatott meg mindenhol.


A drávaszögi térség borászai már a Monarchiában is nagy hírnévnek örvendtek, ami nem meglepő, hiszen az 1920-as békediktátumot megelőzően ez a terület is a Villányi Borvidék része volt.



Napjainkban az akkori önfenntartásra épülő mezőgazdaság már nem jellemző. A globális jelenség, miszerint a kisgazdákat felváltják a több ezer hektáros nagygazdák, nálunk is egyre inkább teret hódít, azonban a horvátországi magyarság nagy része él ma is a mezőgazdaságból, sokan gazdálkodnak 5-50 hektár közötti területen. Nincs könnyű dolguk a világpiacon, nehéz felvenni a versenyt a helyi- és a külföldi nagytermelőkkel. Az emberek viszont egyre inkább kezdik felismerni, hogy a kistermelők által megtermelt javak jobban megfelelnek az igényeiknek, hiszen sokszor ízletesebbek és egészségesebbek az áruházak kínálatában lévőknél.

 


Ennek tulajdonítható, hogy például a dél-baranyai fűszerpaprika, amit kisgazdáink gondosan, időt, energiát nem kímélve termelnek meg és dolgoznak fel, mára már sztártermék, az egész országban híres. A drávaszögi borok egyre népszerűbbek külföldön is, és a családi kispincészeteket is egyre többen látogatják. Mezőgazdászaink közben haladnak a korral, mára már van közöttük batáta, spárga, de még törpeberkenye termelő is.



Tanulságos bejárni a pélmonostori és az eszéki piacot, hiszen ott is rengeteg magyar kistermelővel találkozhatunk. Ők többségében kisebb területeken foglalkoznak kertészettel, sokuknak ez az egyetlen jövedelmi forrásuk. Az egész város hálás nekik, hiszen már évtizedek óta ismerik és napi szinten fogyasztják a minőségi termékeiket.

 

Ha visszatekintünk az időben, láthatjuk, hogy a határ számos alkalommal átlépett az itt élőkön, A helyiek megtanulták, hogyan éljék túl a nehéz, háborús időket, ebben pedig nagy szerepet játszott a földművelés.  A mezőgazdaság és az önfenntartás megmaradásunk záloga lett.

 

Tarnai Attila, univ.bacc.oec.

Falugazdász, HMDK Gazdaköre